A Seuso-kincs egy ókori római eredetű dísztárgy együttes, melynek eredete vitatott.

Vezető hazai és angol régészek szerint is magyarországi származású a híres Seuso kincs. A több tízmilliárd forint értékű római kori ezüst étkészlet a legutóbbi hírek szerint Soros György jóvoltából kerül újra Pannónia földjére.

Visy Zsolt pécsi régésznek a Society of Antiquaries of London előtt a közelmúltban tartott előadása után ismét a figyelem középpontjába került a mesés Seuso-kincs: vezető hazai és angol régészek szerint is Magyarország a legvalószínűbb származási helye.

A professzor a lapnak kifejtette: a 14 edény csak a töredéke a feltehetően 248 darabos teljes leletnek, s ennek nagy része valahol Magyarországon lappang. A téma szakértője, Hajdú Éva  hiányolja a határozott kormányzati szándékot a lelet visszaszerzésére, amire eddig százmilliókat költött az állam.

A magyar álláspont szerint egy pannóniai magas rangú polgár elásott ezüstje a Seuso-kincs. A rajta található speciális jelzés arra utal, hogy Seuso nevű tulajdonosa és az őt megajándékozók is keresztények voltak.

A kincs egy részét az 1970-es évek közepén Sümegh József találta meg, aki színezüst tálakat és kancsókat lelt, amiket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby's árverésén Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. Sümegh Józsefet 1980-ban valószínűleg meggyilkolták (felakasztva találták egy pincében).

Valószínűleg innen származnak, talán visszatérnek

1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját, ezek  azóta az ő tulajdonában vannak. A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított ellene a tulajdonjog bizonyítására, de mindegyik a lord javára dőlt el.

A Sotheby's aukciós ház 1990-ben már megpróbálta értékesíteni a gyűjteményt, egy nappal azután azonban, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották. Először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be, azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjteményt vissza akarják kapni.

Libanon végül ejtette igényét, míg Magyarország és a Jugoszlávia utódjaként perlő Horvátország keresetét elutasította a New York-i esküdtszék, a két ország pedig a fellebbviteli bíróságon is pert vesztett.

A londoni Bonhams aukciósház központjában is közszemlére bocsátották a szakmai alapon összeválogatott, meghívott szakértői közönség számára a páratlan, késő római kori kincseket. A 14 darabból álló ezüstkészlet értékét egyes becslések 60 és 100 millió font (20,7- 34,5 milliárd forint) közötti összegre teszik.

Legismertebb része az a tál, amelyről az egész lelet a nevét kapta. A nagy átmérőjű darab közepén aprólékos vadászjelenetek láthatók, ezeket latin felirat veszi körül, a kincs feltételezett tulajdonosának és családjának ajánlva a készletet. Balodalon, a tál belsejében pedig nem más áll, mint az a szó, amely a magyar tulajdoni igény egyik megalapozója: Pelso, vagyis a Balaton latin neve.

A magyar fél számos közvetett bizonyítékkal rendelkezik arra nézve, hogy a kincsek magyar földön kerültek elő. Közülük az egyik a 4. századi, késő római kori villa Szabadbattyán területén, erről a környékről származhatnak a kincsek. Perdöntő bizonyítéknak azonban az számíthatna, ha előkerülne valahonnan a földből egy hasonló tárgy, a kollekció egyik további darabja.

A legutóbbi hírek szerint Soros György magyar származású amerikai üzletember megveszi a Seuso-kincset a jelenlegi tulajdonosától, az angol Lord Northamptontól, de az antik római kultúra egyik legértékesebb lelete nem marad nála, mert Magyarországnak ajándékozza. Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így valószínűleg nem alaptalan híresztelés, hogy a szerződést hamarosan aláírják. A vételár titkos ugyan, de vélhetően több tízmillió fontra rúg majd. (MTI)

A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésú, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket.

Polgárdi térségében húzódott egy fontos római út, nem volt messze Gorsium (Tác) sem.

Sümegh Józsefről a Balatonakarattya melletti Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-1976-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ.

A leszerelés előtt álló kiskatonát, Sümegh Józsefet 1980-ban meggyilkolták. Felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az Ügyészség vizsgálata akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet.

Seuso-kincsek rejtélye

1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját.

Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét.

2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg. A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el.

A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható, ami a Balaton római kori neve, hogy Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett.

A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstálvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.

Miután Magyarország, Horvátország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait.  A várható eladási árat több tízmillió angol fontra becsülik.

Tudsz valami újat a kincsekről? Írd meg!