1891-ben a Nemzeti Múzeum birtokába két aranylemez került vásárlás útján, lelőhelyük megnevezése „állítólag Békéscsaba” kifejezéssel szerepel a nyilvántartásban - ám a régiségkereskedők a múzeumnak megvételre felajánlott leletek esetében ekkoriban gyakran fiktív lelőhelynevet adtak meg, hogy a portéka értékét növeljék. Békéscsaba ugyanakkor nem szerepel a legtöbbször így megnevezett lelőhelyek sorában, ezért feltételezhető, hogy a szóban forgó aranylemezek valóban a város közelében, vagy legalábbis valahol a Dél-Alföldön kerültek felszínre.

Ma, Guénon szerint, a Kali-yuga (Sötét kor) legvégén tartunk, amikor az arany elmerül az anyagban, aprópénzre váltódik, vérrel és kosszal mocskolódik be, ami annyi, mint: a hatalom és a szellem, a hierarchia és a rend széttörve, megcsúfolva feloszlik.

A korszak után már nem következik semmi. Lejjebb süllyedni lehetetlen. Ez az apokalypsis – amiről a Védák éppen úgy tudnak, mint az Eddák, az egyiptomiak, kínaiak és az Új Testamentum.

A Hold és a bolygók jelölésére a csillagászok egészen ősi eredetű jeleket használnak. A jelek (a Holdét kivéve amely magától értetődik) egy kis magyarázatot kívánnak.

• Merkúr,
• Vénusz,
• Föld,
• Mars,
• Jupiter,
• Szaturnusz,
• Uránusz,
• Neptunusz,
• Plútó.

• A középkori bolygótisztelet, és annak maradványa.

Merkúr

A Merkúr jele egy jogar leegyszerűsített ábrázolása, mivel Mercurius isten volt e bolygó védőszentje az ókorban.

A Nagy Mű létrehozása

A különféle alkimiai szövegeket összegyűjtő Musaeum Hermeticum 1625-ben jelent meg először. A mű második kiadásából (1678, Frankfurt) származik a mellékelt metszet: a Nagy Mű létrehozását jelképezi – az alkimista mikrokozmoszának és az Úr makrokozmoszának találkozását.

A felső részben, a tertragrammatonban találjuk az Úr nevét, körülötte bolygók, csillagok, angyalok.